VII. kerület, Dohány utca 57.
Ismeri a ház történetét? Mesélje el!
Június 21. szervező
Nádor Katalin
Miklósy Katalin
Program
June 21.
21:00
Bandi Bácsi utcája. Filmvetítés a ház falára. Zene: Domonkos Csilla. Visual: Besnyő Dániel, Beviz Dénes. Projektvezető: Nádor Katalin.
- Log in to post comments
Comments
Ez a ház a Chevra kadisa tulajdona volt. Mi 1936.ban költöztünk ebbe a lakásba. Miután a legnagyobb része a lakóknak zsidó volt, ezért csillagos házzá nyilvánították. Mi eredetileg 4-en laktunk ebben a kétszobás lakásban. Azonban amikor a sárga csillagot fel kellett tenni 2 évvel idősebb bátyám illegalitásba vonult és Beke Györgyként élt tovább. Sajnos többet nem láttuk és, hogy bajunk ne legyen csak nagyon kerülő úton jelentkezett. 1944 december 29-én, Budapesten Attila krt. 26 ház bejáratánál bombatámadás közben meghalt. A felszabadulás után egy barátja jelentkezett –aki egyébként leventeoktatónk volt- és elmondta mi történt és így lehetőség volt exhumálni és a mártír parcellában eltemetni.
A lakásba egy nagyon kedves családot utaltak be, akikkel nagyon baráti viszonyt alakítottunk ki és problémamentesen éltünk együtt nagyon összeszorulva.
Édesapámat folyamatosan behívták munkaszolgálatra. Minden jövedelem nélkül maradtunk. Édesapám korábbi munkaadója, ahol természetesen feketén dolgozott úgy segített rajtunk, hogy engem apukám fizetésével kifutóként alkalmazott. Amikor a kijárási tilalommal is sújtottak bennünket, akkor is alkalmazott pár órára eredeti fizetéssel. Deák Gábornak hívták, cipőgyártással és kereskedelemmel foglalkozott. A Paulai Ede utcában és a nyugatinál a Westendben volt üzlete.
Voltak olyan keresztény emberek, akik segítették az üldözötteket.
Később megháláltam Neki a segítségét és emberségét, amikor az Ő üldöztetésén kellett segíteni.
A csillagos házban mi gyerekek nem éreztük az élet szörnyűségeit. Játszottunk most már két-háromszoros létszámban.
Több alkalommal délután a kijárási tilalom után a művészetet kedvelő és a valóságban ezzel foglalkozó felnőttek színi előadásokat szerveztek, amik bizony magas színvonalúak voltak. Én magam énekeltem operát és más dalokat is.
Érdekes, hogy sok évvel utána, a 80-as évek elején egy alkalommal Chicagóban találkoztam egy hölggyel, aki emlékezett ezekre az élményt jelentő eseményekre.
November elején át kellett költöznünk egy vatikáni védett házba a Dohány utca és a Rózsák tere sarkára. Itt sajnos csak rövid ideig voltunk, mert bevittek bennünket a gettóba. A bevitel teljesen váratlan volt és én szokás szerint nem voltam otthon, mert csillag nélkül dolgoztam. Mikor hazaértem akkor láttam, hogy az egész ház fel van sorakozva.
Szüleim intettek, hogy ne menjek közéjük. Végig kísértem őket messziről. Így tudtam meg, hogy a Wesselényi utca 8-ba vittek bennünket.
A gettóélet az egy másik történet. De fontos megemlítenem a felszabadulás utáni történteket is.
Január 18-án reggel jöttek be a szovjet csapatok. Ezután pár óra múlva visszamentünk a lakásunkba. Egy Pestszentlőrinci család lakott benne. Kértük Őket, hogy menjenek haza, mert vissza akarunk költözni. Erre két nap múlva került sor. A lakásunk üres volt, de minden vagyonunk, bútorunk az emeleten lévő fogtechnikai laboraroriumba volt lerakva. Meg kell mondanom, hogy itt is szerencsénk volt, mert még egy gombostű sem hiányzott. Ezek az emberek is becsületesek voltak.
Sajnos azokról semmit nem tudunk, akikkel együtt éltünk a csillagos házban.