A Wesselényi utca 13-as szám alatt ma álló ház 1908-ban épült. Ezt megelőzően a telek ugyan nagyobb volt, de a Wesselényi utca zsákutca volt, hiszen csak a Millenniumi városfejlesztésnek köszönhetően vezették ki a körútig. Az új épület a 7 méteresről 14 méter szélesre bővített Wesselényi utca és a Kazinczy utca sarkán épült fel, eredetileg 5-6 szobás, polgári lakásokkal. Lakói gazdag kereskedők, ügyvédek, orvosok lettek.
Tovább...
A bérház tulajdonjoga három generáció alatt tipikus példája a tizenkilencedik–huszadik században felemelkedő zsidó családok történetének: az első nemzedék megteremti a vagyonosodás feltételeit, melyet a második generáció – immáron kedvezőbb jogi és gazdasági környezetben – tovább gyarapít, és egyúttal már a vagyonos családhoz méltó életmódot is kialakít: ebben a nemzedékben jellemző a megszerzett vagyon jótékony célú befektetése, legyen szó akár kulturális mecenatúráról vagy jótékonysági alapítványok és intézetek létrehozásáról, finanszírozásáról. Ebben a generációban már zömmel értelmiségieket találunk. A harmadik–negyedik generáció képviselői a vagyon segítségével és a tradicionális, a család történetében is szerepet játszó értékeket szem előtt tartva gyakran a tudományos vagy művészeti pályát választották, mellyel meghozták a családnak a világhírt is. A három generáció eltérő lehetőségekkel ugyan, de azonos értékek követésével érte el sikereit: közös volt bennük a tanulni vágyás, az újítókészség és a magas munkamorállal együtt járó kitartó szorgalom.
A Wesselényi utca 13-as hatalmas sarokház első tulajdonosa Déry Adolf kereskedő volt, tőle fia, Déry Károly ügyvéd örökölte. Az író Déry Tibor itt töltötte gyerekkorát. 1919-ben Déry Tibor lelkes fiatal kommunistaként az írói direktóriumban tevékenykedett, miközben elvtársai államosították édesapja bérházát. Az akkor 76 éves idős ügyvéd öngyilkos lett.
1913-tól az épületben működött az Ortodox Zsidó Népasztal Egyesület, melynek elsődleges célja a szegény ortodox zsidók étkeztetése volt.
1936-ban Eszter könyvét, 1941-ben Haggadát is megjelentettek, az Egyesületet támogatóknak szánt ajándékként. A Népasztal még a gettó időszakában is működött, több, mint húszezer adag ételt főztek naponta.
"A Pozsonyi úton lévő svéd védett házat a nyilasok egy decemberi hajnalon körülvették és ordítva kiparancsoltak minket az utcára. Mint a birkákat, úgy hajtottak, és amikor menetünk a Vígszínház felé vette útját, fellélegeztünk, hogy nem a Duna-partra visznek minket. Amikor a nagy gettó kapuját átléptük, mindenki mehetett, amerre látott. A Wesselényi utca 13.-ban a pincébe mentünk, ahol több százan bezsúfolva várták, mikor lesz vége már. 1945. január 18-án, amikor egy orosz katona lejött a pince lépcsőjén, tudtam, hogy túléltem...", írta le emlékeit egy túlélő, hozzáfűzve: "A sárga csillagot sem mindenki tépte le azonnal. A pincéből az utcára kijőve Klein Zoltán és felesége, Malvin is féltek, hogy a nácik és a nyilasok még visszatérhetnek..."
Comments
A Wesselényi utca 13-as szám alatt ma álló ház 1908-ban épült. Ezt megelőzően a telek ugyan nagyobb volt, de a Wesselényi utca zsákutca volt, hiszen csak a Millenniumi városfejlesztésnek köszönhetően vezették ki a körútig. Az új épület a 7 méteresről 14 méter szélesre bővített Wesselényi utca és a Kazinczy utca sarkán épült fel, eredetileg 5-6 szobás, polgári lakásokkal. Lakói gazdag kereskedők, ügyvédek, orvosok lettek.
A bérház tulajdonjoga három generáció alatt tipikus példája a tizenkilencedik–huszadik században felemelkedő zsidó családok történetének: az első nemzedék megteremti a vagyonosodás feltételeit, melyet a második generáció – immáron kedvezőbb jogi és gazdasági környezetben – tovább gyarapít, és egyúttal már a vagyonos családhoz méltó életmódot is kialakít: ebben a nemzedékben jellemző a megszerzett vagyon jótékony célú befektetése, legyen szó akár kulturális mecenatúráról vagy jótékonysági alapítványok és intézetek létrehozásáról, finanszírozásáról. Ebben a generációban már zömmel értelmiségieket találunk. A harmadik–negyedik generáció képviselői a vagyon segítségével és a tradicionális, a család történetében is szerepet játszó értékeket szem előtt tartva gyakran a tudományos vagy művészeti pályát választották, mellyel meghozták a családnak a világhírt is. A három generáció eltérő lehetőségekkel ugyan, de azonos értékek követésével érte el sikereit: közös volt bennük a tanulni vágyás, az újítókészség és a magas munkamorállal együtt járó kitartó szorgalom.
A Wesselényi utca 13-as hatalmas sarokház első tulajdonosa Déry Adolf kereskedő volt, tőle fia, Déry Károly ügyvéd örökölte. Az író Déry Tibor itt töltötte gyerekkorát. 1919-ben Déry Tibor lelkes fiatal kommunistaként az írói direktóriumban tevékenykedett, miközben elvtársai államosították édesapja bérházát. Az akkor 76 éves idős ügyvéd öngyilkos lett.
1913-tól az épületben működött az Ortodox Zsidó Népasztal Egyesület, melynek elsődleges célja a szegény ortodox zsidók étkeztetése volt.
1936-ban Eszter könyvét, 1941-ben Haggadát is megjelentettek, az Egyesületet támogatóknak szánt ajándékként. A Népasztal még a gettó időszakában is működött, több, mint húszezer adag ételt főztek naponta.
"A Pozsonyi úton lévő svéd védett házat a nyilasok egy decemberi hajnalon körülvették és ordítva kiparancsoltak minket az utcára. Mint a birkákat, úgy hajtottak, és amikor menetünk a Vígszínház felé vette útját, fellélegeztünk, hogy nem a Duna-partra visznek minket. Amikor a nagy gettó kapuját átléptük, mindenki mehetett, amerre látott. A Wesselényi utca 13.-ban a pincébe mentünk, ahol több százan bezsúfolva várták, mikor lesz vége már. 1945. január 18-án, amikor egy orosz katona lejött a pince lépcsőjén, tudtam, hogy túléltem...", írta le emlékeit egy túlélő, hozzáfűzve: "A sárga csillagot sem mindenki tépte le azonnal. A pincéből az utcára kijőve Klein Zoltán és felesége, Malvin is féltek, hogy a nácik és a nyilasok még visszatérhetnek..."
Forrás: http://myjewishquarter.blogspot.hu/2010/11/wesseleny-utca-13.html