66 éves, nyugalmazott informatikus vagyok és ebben a házba születtem, ebben éltem 30 éves koromig. A ház tudtommal 1930-ban épült, első tulajdonosai bizonyos Boháék voltak. Tőlük vásárolták meg anyai nagyszüleim 1936-ban.
Anyai nagyszüleim: Spitzer Ferenc, a felszabadulás után Sásdi Ferenc (1893-1983) és felesége Spitzer (Sásdi) Ferencné Neumann Erzsébet (1898-1972). Velük éltek ebben a házban: anyám Sós Ivánné Spitzer (Sásdi) Lívia (1920-2010) és ikertestvére Spitzer Mihály (1920-1943). Mihály nagybátyám a Doni Áttörés környékén munkaszolgálatosként 22 évesen elpusztult.
Tovább...
Tudomásom szerint sem nagyszüleim, sem anyám nem laktak a házban a csillagos házzá nyilvánítás idején, ugyanis hamis papírokkal bujkáltak, hárman három különböző helyen. A felszabadulás után hazatérve a házat nagyon rossz állapotban találták, nemcsak a berendezési tárgyak hiányoztak (ezek egy részét később megtalálták az egyik szomszédnál), de a tetőt is megrongálta egy bomba okozta légnyomás. Apám, Sós (Salzmann) Iván miután kétszer megszökött a munkaszolgálatból, a háború után feleségül vette anyámat és a nagyszüleimmel együtt ebben a házban laktak. Ide születtünk hárman gyerekek: András (1947), Mihály (1953) és Éva (1955). 1988-ban, miután mi gyerekek már máshol laktunk, anyámék eladták a házat jelenlegi tulajdonosának, egy vállalkozásnak.
Comments
66 éves, nyugalmazott informatikus vagyok és ebben a házba születtem, ebben éltem 30 éves koromig. A ház tudtommal 1930-ban épült, első tulajdonosai bizonyos Boháék voltak. Tőlük vásárolták meg anyai nagyszüleim 1936-ban.
Anyai nagyszüleim: Spitzer Ferenc, a felszabadulás után Sásdi Ferenc (1893-1983) és felesége Spitzer (Sásdi) Ferencné Neumann Erzsébet (1898-1972). Velük éltek ebben a házban: anyám Sós Ivánné Spitzer (Sásdi) Lívia (1920-2010) és ikertestvére Spitzer Mihály (1920-1943). Mihály nagybátyám a Doni Áttörés környékén munkaszolgálatosként 22 évesen elpusztult.
Tudomásom szerint sem nagyszüleim, sem anyám nem laktak a házban a csillagos házzá nyilvánítás idején, ugyanis hamis papírokkal bujkáltak, hárman három különböző helyen. A felszabadulás után hazatérve a házat nagyon rossz állapotban találták, nemcsak a berendezési tárgyak hiányoztak (ezek egy részét később megtalálták az egyik szomszédnál), de a tetőt is megrongálta egy bomba okozta légnyomás. Apám, Sós (Salzmann) Iván miután kétszer megszökött a munkaszolgálatból, a háború után feleségül vette anyámat és a nagyszüleimmel együtt ebben a házban laktak. Ide születtünk hárman gyerekek: András (1947), Mihály (1953) és Éva (1955). 1988-ban, miután mi gyerekek már máshol laktunk, anyámék eladták a házat jelenlegi tulajdonosának, egy vállalkozásnak.